A kissé nehezen értelmezhető cím, egy kis magyarázatra szorul. Ne ijedjen meg senki, nem otthoni fegyver barkácsolásra szeretném buzdítani az olvasókat. Két fontos eszközt szeretnék bemutatni a cikkben, jobban mondva gondolataim megosztani a Shure történelminek számító mikrofonjaival kapcsolatban. Számtalan videóban, felvételen hallhattuk már a hangjukat, szerintem minden hobbistának és szakembernek is van valamilyen hozzájuk fűződő sztorija. Azt hiszem kijelenthetjük, hogy az SM57 és SM58 kötelező darab bármely otthoni és profi stúdióban is.
SHURE SM57
Az SM57 vonal egészen az Elvis által használt Shure Model 55 mikrofonokra vezethető vissza. Ezek belsejében volt egy dinamikus kapszula, amelyet a Shure Unidyne néven jegyzett. Ez az egyik első dinamikus mikrofonkapszula volt az amely bebizonyította, hogy van alternatívája az akkoriban elterjedt drága és törékeny szalagmikrofonoknak. Látva, hogy a Model 55 milyen népszerűvé vált, a Shure egyik mérnöke Ernie Seeler kifejlesztette az Unidyne III kapszulát, amely bekerült a vállalat új Model 545 mikrofonjaiba.
Ez lett a világ első, irányított karakterisztikájú dinamikus mikrofonja. Abban az időben a tévé és a rock ’n’ roll egyre népszerűbb lett, ez megnövelte a mikrofonokkal szemben támasztott követelményeket. A MODEL 545 új változatára volt szükség a jól bevált Unidyne III kapszulával, de olyan házzal, amely kibírja a tévéstúdiókban fellépő igénybevételt. A Shure SM57 megalkotója, Benjamin Bauer mérnök ekkor még nem gondolta, hogy az általa fejlesztett eszköz egy igazi sikersztori főszereplője lesz.
Biztosan sokan tudják, hogy az „SM” előtag a stúdiómikrofont jelenti, viszont ez a tévéstúdiókra vonatkozott, nem pedig a zenére. Ezt alátámasztják további tervezési szempontok is. A matt fekete festés célja az volt, hogy minimálisra csökkentsék a tükröződést a kamerák esetében. A bekapcsoló gomb elhagyása pedig, a véletlenszerű kikapcsolást előzte meg. A híre gyorsan elterjedt ennek az olcsó, nagyon tartós mikrofonnak, a szakmai közösségekben. Imádták a kardioid karakterisztikájú hangszedőt, amely kiválóan zárta ki a környezeti zajokat.
A dinamikus mikrofonok előtti korszakban a közeli mikrofonozás nem volt a legkönnyebb dolog. A kondenzátormikrofonok túl érzékenyek voltak, míg a szalagmikrofonoknál fennállt annak a veszélye, hogy a hangosabb hangszerektől érkező hangnyomás ereje alatt fizikailag eltörnek. Kezelésük, tárolásuk is nagyfokú figyelmet igényelt. Az SM57 azonban vígan átlépett ezeken a problémákon. A lemezfelvételek során aztán többször is előfordult, hogy ez a modell lett a választott az énekrögzítés esetében. Elmúlt 57 évnyi szolgálata során ezek mellett, még elnöki beszédekben is hallatta hangját.
SHURE SM58
Egy évvel az SM57 megjelenése után, az 1966-os év folyamán érkezett meg a kimondottan énekhangra optimalizált Shure SM58 mikrofon. Az elődtől eltérően ez a modell egy gömb alakú rácsot kapott a kapszula köré. A rács belsejében amolyan pop szűrőként pedig, egy vékony szivacsréteg is segítette a közeli beszédből eredő pukkanások csillapítását. Ez a felépítés és apróbb változtatások, némileg eltérő hangkaraktert eredményeztek az SM57-hez képest. Tartósságának és hangminőségének köszönhetően, hamar ipari szabvánnyá vált szerte a világ színpadain.
Az SM58 másik különbsége a testvér SM57 modellel szemben, a mikrofonkapszula pneumatikus felfüggesztési rendszere. A kapszulát egy puha gumiballon veszi körül, nem pedig rugók vagy tömör gumi. Ez különösen jó szigetelést biztosít a kezelési zaj ellen. A tartósság mellett ez a másik oka annak, hogy az SM58 ennyire népszerű mikrofon a színpadi énekesek körében. Mindez persze nem sokat érne a már említett kitűnő minőség és érthetőség nélkül. Készítettem is egy rövid tesztet mindkét mikrofonnal, melyet az alábbiakban hallhattok. Nem akarok befolyásolni senkit, de nekem az SM57 hangja jobban tetszik.
Én személy szerint teljesen beleszerettem ezeknek a dinamikus mikrofonoknak a hangjába. Az is a két Shure mellett szól, hogy ebben az árban (darabja 42 000 Ft) tényleg nem találunk ennél jobbakat. Ezzel a két mikrofonnal sok dolgot meg tudunk oldani a kezdetekben. Ha később meg is vesszük a csúcsnak számító SM7B modellt (dinamikus világról beszélünk), azért sem kell horribilis összegeket kiadni. Más a helyzet a kondenzátoros világban. Rengeteg cég versenyzik a vásárlók kegyeiért tízezrestől a több százezer forintos kategóriáig, viszont valamiben nagyon hasonlóak: a Neumann és Telefunken évtizedek óta bevált megoldásait igyekeznek úrjraértelmezni, illetve másolni a termékeikben különböző ársávokban.
Én is elkövettem a hibát, hogy olcsó kondenzátormikrofonok cserélgetésével próbáltam meg professzionális eredményt elérni, persze nem jött össze. A nagy érzékenység miatt nemkívánatos dolgok másznak a felvételekre, főleg „s” és „sz” betűk, vagyis a szibilánsok esetében. Sok profi ember állítja tapasztalataik alapján, hogy egy Audio-Technica AT2020 után nagy rés tátong a kondis piacon és a következő szint már hétszámjegyű befektetés. Lassan én is kezdem elhinni. Itt újra megemlíteném megoldásként az NLP Audio mikrofonjait, amelyek roppant kedvező áron elképesztő hangot és minőséget képviselnek. Egy korábbi cikkemben bővebben is írtam a Fehér Tibor kezei alól kikerülő mesterművekről.
Mindennél fontosabb azonban, hogy rengeteg zenét hallgassunk, még olyat is ami nem a szívünk csücske. Nézzünk eszközteszteket videómegosztókon és figyelmesen hallgassuk a nagy öregeket, akik érthetően el is magyarázzák, hogy egyáltalán mit kell(ene) hallanunk. Amíg pedig összejön az áhított darabra a pénz, addig se csüggedjünk! Töltsük csak csőre dinamikus csodafegyvereinket és induljon az a felvétel!
Köszi a figyelmet! 🙂